Az „Istenek Gyümölcse” - a mangosztán

Feltételezések szerint a mangosztán őshazája az Indonéz– és Maláj szigetvilág lehet. Egy tanulmány szerint a mangosztán feltehetőleg a Maláj-félszigetről származik, valószínűleg az itt növő ’Garcinia hombroniana’ és ’Garcinia malleccensis’ hibridjei lehettek az ősei.

A mangosztánfát először Burmán és Thaiföldön háziasítottak. Legnagyobb mértékben Thaiföldön termesztik - 1965-ben már 4000 hektáron, ezenkívül Kambodzsában, Dél-Vietnamban és Burmában, valamint Malajziában és Szingapúrban. Manapság már elterjedt a világ más, trópusi területein is. Fontos megjegyezni itt, hogy a mangosztán kizárólag a trópusi éghajlaton termeszthető.

A mangosztán a “Gyümölcsök királynője”

A mangosztán leginkább finom és egyedi íze miatt kapta a ’Gyümölcsök Királynője’ nevet.

A gyümölcsök királynőjévé válhatott azért is, amiért olyan legendás európai uralkodók, mint I. Erzsébet királynő és az „Európa nagyanyjaként” emlegetett Viktória királynő közkedvelt gyümölcse volt. A két uralkodó olyannyira kedvelte a mangosztánt ,hogy megkísérlelte annak meghonosítását és nagyszabású termesztését Európában.

A francia-karibi térségben és Indiában az ’Istenek Gyümölcsének’ nevezik. Egy ázsiai legenda szerint Buddha az erdőben járt egy fehér elefánton ülve, és gyönyörködött a táj szépségében. Egyszer csak megpillantott egy különös fát, különös terméssel. Ez volt a mangosztán. Buddha kíváncsiságát kielégítve nyomban megvizsgálta, megízlelte a mangosztánt. A gyümölcs olyannyira megízlett az istenségnek, hogy úgy döntött, a földi örömöket fokozza a mangosztánnal, és nyomban a mennyek ajándékaként az embereknek adományozta azt…

A mangosztánt ázsiában különös kultusz övezi. Thaiföldön például nemzeti étel, a neve pedig: mang khut. A gyümölcs ismert még mangostao, mangostanier, manggis, mangostan vagy semetah néven is.

A mangosztánról szóló első hivatalos feljegyzések egyikét még a kínai Ming-dinasztia (1368-1644) orvosai készítették.

A hagyományos gyógyászatban már évszázadokon át a gyümölcs héját, húsát, de még a a fa gyökereit is használták, önmagukban vagy különböző főzetek és készítmények formájában vérhas, hasmenés, fájdalom, láz, fekélyek és fertőzések kezelésére. Külsőleg bőrbetegségek és bőrproblémák enyhítésére is alkalmazták.

A mangosztán (Garcinia mangostana L.) hivatalos elnevezése a francia felfedező, Laurent Garcinra utal. Általános vélekedés szerint ugyanis Laurent Garcin volt az, aki a nagyvilág számára felfedezte és alaposan dokumentálta a trópusi növényt és gyümölcsét.

A mangosztán szuper-összetevői, a xantonok

Dr. Mehmet Oz, a világhírű amerikai orvos aki saját egészségügyi showműsort is vezet, egyenesen szuperélelmiszernek nevezte a mangosztánt. Egy szupertápláléknak kell hogy legyen „szuper-összetevője” is. A mangosztán esetében ezek a xantonok. A természetben előforduló 200 xanton-vegyület közül legújabban már a 20-at is sikerült már azonosítani a mangosztánban. A flavonoidok osztályába sorolható xantonok adják a mangosztán igazi erejét.

A xantonok legfontosabb hatásai az emberi szervezetben a következőek:

• A xantonok nagyon erős antioxidánsok hírében állnak, semlegesítik a szabadgyököket.
• Immunerősítő hatásúak.
• Gyulladásgátló tulajdonságúak. (1.), (2.)
• Hatékonyak keringési zavarok és problémák enyhítésében és gyógyításában. (3.)
• Segítik a túlsúly leadását. (4.), (5.), (6.)

A xantonok a mangosztánban a gyümölcs héjában és húsában is megtalálható, komplex hatású vegyületek.

Mindezek alapján a xantonok igen értékes vegyületeknek tekinthetőek. Azonban azok a tudományos eredmények, melyek szerint a xantonok rákellenes, kemoterápiás és a tumor növekedését gátló hatásokat egyaránt képesek lehetnek kifejteni, felértékelik a sokáig csak antioxidáns vegyületekként számon tartott xantonok fontosságát.